Igen, fáradt voltam a kirándulás után. Elaludtam a kocsiban. De nem végig. Csak elaludtam közben. És arra ébredtem, hogy egy harmatcsepp hullott az orrom hegyére. És akkor… nézd, nézd! Elkezdtem szimatolni. [Grimaszol és az orrára mutat.] Megéreztem a harmatcseppet és felébredtem. És már nem voltam fáradt. [Tekereg.] Hú de szép madár, ott fent! Hol? Az egy denevér… Denevééér? Ezt meséljük el otthon, hogy láttam tíz denevért! Megszámoltam, pont tízen vannak. A denevéreknek éles a látása, mert sötétben is pontosan repülnek… Nem, a denevérek igen rosszul látnak, helyette viszont ultrahangot bocsájtanak ki. És azzal tájékozódnak. Én nem hallok semmit. Mert olyan hangot adnak ki, amit mi szabad füllel nem hallunk. [Közben haladtunk pár lépést az őszi naplementében.] Nézd, kötél! Hol? Nem látom… [Forgolódom, aztán felnevetek.] Azt úgy hívják, ökörnyál. Fúj! Nem nyál, nyugi. Kis pókok eregetik ki, hogy elvitorlázzanak a szélben. Akkor ez a sárkányrepülőjük! Igen. Meg a légernyőjük, amivel kiugranak a repülőből. Az ejtőernyőjük, így mondják helyesen. Esőernyőjük. Ejtőernyőjük. De esnek vele, nem? Bizony, esnek, de mégis ejtőernyőnek hívják. De a Pókembernek is van ilyen sárkányrepülője? Lehet, hogy neki is van…
[Közben hazaérünk, muter.hu már otthon serénykedik.] Szia, Anya! Anya, képzeld csak el, láttunk denevért: pont tízet. És hallottam is őket…
– )( –
Ultra jó dolog edzésről hazafelé mászkálni az őszi naplementében. Közben ilyen kérdések merülnek fel faterban: Ezek után vajon ökörnyálat lövell-e Pókember a csuklójából? És ha valóban ökörnyál-lövőszerkezetet hord Pókember, akkor tud-e vele vitorlázni a szélben? Ha a csuklójához van erősítve és úgy csimpaszkodik, az meglehetősen fájdalmas lehet. Várjunk csak, Pókember érez egyáltalán fájdalmat?
Ha van idegrendszere, akkor valamilyen szinten igen. De ha nincs, akkor nem ember. Ha nem ember, akkor csak Chuck Norris lehet. Chuck Norris viszont nem húz pókjelmezt. Akkor Pókember mégiscsak érez fájdalmat, de keménykedik és nem törődik vele. Ha azonban csimpaszkodás közben megmarkolja az ökörnyálat, az jelentősen leegyszerűsíti ezt a problematikát. Maradjunk tehát ebben: a felhőkarcolókon való csimpaszkodós közlekedés közben Pókembernek meg kell markolnia az ökörnyálat. De miért pont a csuklójából jön az ökörnyál? Ha megfigyeljük a pókok sajátos anatómiáját, akkor Pókembernek egészen más testhelyzetben kéne hálót szövögetnie. Az viszont megnehezítené a közlekedést.
Végezetül pedig jöjjön egy bonyolult kérdésfeltevés: Vajon milyen mértékben befolyásolják az USA múltszázadbeli szuperhősei a XXI. század gyermekeinek animisztikus viszonyát a környezetükhöz? A hidegháborús világkép képregényhősei folyton összecsaptak a negatív hősökkel. Különleges és emberfeletti erővel gyűrték le a civilizált nyugati világra leselkedő gonoszt, aki szintén emberfeletti tulajdonságokkal bírt. Az álruhás félistenek látványos csatái epizódonként ugyanabba az akció-katarzisba torkolltak: a jó gyözelmébe. A hidegháborús eszmei töltetet hatástalanítottuk a rendszerváltás óta. De a világkép valamilyen formában megmaradt és ott sétál mellettem hategynéhány évesen. Crazy situation (!), ha kicsit túlbonyolítjuk… (459)
