Úgy tűnik, hogy a jó öreg Mikulás egyre szélesebb tevékenységi körrel rendelkezik.
Ha céget alapítana, marketing és kereskedelmi portfoliója folyamatosan bővülne. Globalizálódót világunkban valamiféle katyvasz alakult ki a jámbor Szent Miklós myrai püspök legendájából: az egykor erkölcsösségre buzdító, igazságos Mikulásból egy, a gyerekeket ajándékokkal elhalmozó, materialista lappföldi öregapó lett. Rénszarvasokkal közlekedik a fénysebességnél is gyorsabban, előkarácsonyi ajándékhegyekkel terítve be a Föld aránytalanul gazdag féltekén élő, elkényeztetett gyerekeket. De szép is ez körforgás, ahol a legnépszerűbb üdítőitaltól a bárpultosokig mindenki Miki! A Mikulás feltétlen ajándékoz, mindenkit az ölébe ültet és nem rendelkezik magánélettel, komoly gondolatokkal. Egy hangos “arc” lett a tarkabarka reklámvilágunkban.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de anno a Mikulás jelképes ajándékokat hozott. Csizmába, zokniba, kis puttonyba gyűjtött finomságokat, hogy falatonként ízlelgessük az eljövendő jót. Mára azzal szembesültem, hogy a kisiskolások ajándékvárásba hajszolják egymást, konkrét listákat írnak. Természetes és érthető, hogy csillogó szemmel ábrándoznak a Jézuskát megelőző ajándékokról. Rohanó kis világukban nincs túl sok idő nyugalommal várni a jelképes picire, ízlelgetni Karácsony előestéjén azt a sok kis jóságot és kedvességet, amit egy marék mogyoró, pár mandarin, néhány cukor és egy majszolásnyi csokoládé jelent. Itthon parázs vita alakult ki arról, hogy már korán reggel, vagy csak este érkeznek-e az ajándékok. Gyanítom, ha „csak” kiscsizmányi apróságokat hozna a Katyvasztélapó, pofára esés lenne az eljöveteléből. Persze biztosra nem tudhatom, mert a Mikulás minden gyermek barátja és bő kézzel jön. Kinézetében és lelkületében is tükrözi korszakunk szellemét. Élő vetülete a világunknak.
Mi vagyunk a Mikulás és mi neveljük csemetéinket mikulásváróvá – éppen ezért nincs helye a felháborodásomnak.
