Mai bejegyzésem nem fotográfiával foglalkozik, hanem az apák énképével. Hosszabb és komolyabb a szokásosnál.
Az apukáknak szóló aktuális irományok gyakran hangsúlyozzák az aktív apaságot. Ez az a mozgalmi szó, amivel megalapozhatjuk családfői szerepünket. Hétköznapi nyelvre lefordítva: az aktív apaság olyan kemény meló, mint például tejbegrízt főzni, mosni vagy hagyni, hogy nyúzzon a gyermeked. Ha eddig apaként nem vetted ki részed ezekből odahaza, pótold be tüstént és rendszeresen! Előtte azonban még olvass tovább…
Miért olvassunk az apaságról?
Az apák ösztönzése és az apa-szerep elemzése rávilágít több tényezőre is:
- Vajon társadalmunk hiányos apákat termel? Máskülönben miért jelenne meg csomó tanácsadó cikk, könyv és egyéb az apaságról?
- Az apákkal szembeni elvárások (apaképek) nem fedik a valóságot minden esetben. Bizonyára többet értünk az apaság fogalma alatt, mint amit egyik-másik apuka nyújt.
- Az információs vagy hálózati társadalmak közösségileg fogalmazzák meg az apaképet. Apának lenni ettől kezdve nem egy „magányos farkas” feladat. Online bármikor bármilyen tartalom elérhető, így az apaságról is össze lehet olvasni jócskán.
- Trendi lett kinyilatkoztatni az apaságunkat. Apapara oldalán olvashatunk egy tömör összeállítást az aktuális apuka-blogokról.
- Széttöredezett és rohanós életmódunk miatt tudatosabban kell figyelnünk arra, ami apáink részéről még ösztönösen jött (vagy épp nem).
- Sokan tájékozódunk, újra meg újra átgondoljuk életünk ügyes-bajos dolgait. Miért ne foglalkoznánk az apasággal is rendszeresen?
- Gyermekkori élményeink is felvethetnek megoldatlan kérdéseket apai énképünk kapcsán.
Online apuéknál minden tökéletes?
A „lúzer” apák sosem mi vagyunk, mert mi mindannyian törekszünk arra, hogy szeretetreméltóan viselkedjünk. Természetesen családjaink, társaink, gyermekeink észreveszik fáradozásainkat, így soha egyetlen helyzet sem megy mellé. Mindnyájan törekszünk az elfogadásra és a megértésre. [Nemrég rápörköltem Muter.hu-ra és Gyerkőcre, mert nem ették meg az aznapi finom körtét. Frusztráltan dohogtam, hogy miért is ennének bármi egészségeset… Nem ment mellé a helyzet, jó? – védekezik a Felettes Énem. Igaz, helyénvaló sem volt beszólni. Nyugodtan levonhatunk egy pontot a tekintélyemtől nyilvános sértődésért.]
Már-már azt hinnénk, hogy vesztes apukák nincsenek. Sőt, vesztesek sincsenek, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy lejtőre kerül. Nem az ő hibája (?). Onnan pedig nincs vagy igazán nehéz a megállás. Padlót fogni lehet az idegklinikán, a kocsmában, egy szeretőnél, és még sorolhatnánk hol mindenhol. Mire azonban padlót fog az ember, megsemmisül az apakép kívül-belül…
…és az apahiány egyszer csak ott van a fejedben…
Volt apa, nincs apa. Miből és hogyan építsen apaképet az, akiben az apakép nem létezik? Mit tegyen az, akinek az apaképe elmosódott és bizonytalan? Az árvaság, félárvaság, példaképhiány vagy egyéb torzítások okaira nem térek ki. Elmesélem azonban azt, ahogyan kialakítottam saját apaképemet.
Gyúrj össze magadnak egy apaképet!
Szüleim igen korán elváltak. Ezért roppant erős volt az anyai nagyapa szerepe tizenéves koromig. Közben kaptam egy nevelőapukát két tesóval. Itt kezdődött el a „patchwork” családi létem. A nevelőapa kifejezést rühellem, helyette az előbb említett aktivitásra helyezem a hangsúlyt. Aktív apát kaptam a vér szerinti passzív helyett. Az apaképem megrajzolása tehát többtényezős.
Kezdődik az ösztönös, vér szerinti apa iránti vonzódással, amit egy idő után inkább a hiánya töltött be. Furcsamód valaminek a hiánya is képes űrt betölteni, mert a lelked aktívan tömögeti és kutatja az ideális tömítőanyagot. Ezt azon is érzékelem, hogy máig keresem a teljesítményem iránti megbecsülést nálam idősebb férfiak részéről. Az édesapám alkotta apaképet részben elutasítom. Kamaszként úgy biztosíthattam saját mentális túlélésemet, hogy nem azonosultam édesapámmal. Ezáltal csomó felesleges szülői tehertől szabadultam meg. Másrészt viszont kitűnően dédelgethető a korai apakép, amikor még nagyjából működött köztünk a kémia, és nem itta el az eszét. Ez egy erősen idealizált apakép érzelmi foszlányokkal. Aztán képbe került a kapott apuka képe. Vele ösztönösen azonosulni nem tudtam, mert ahhoz későn ismertem meg, hogy elegendő közös korai élményt gyűjtsünk. Mégis egyre-másra fedezem fel életvitelemben azokat a vonásokat, amiket egyértelműen tőle lestem el. Pozitív életmintát adott, amiért hálás vagyok.
Kiből lehet még építkezni?
Az építkezés lehet pozitív és negatív egyaránt. A számomra rémisztő példákat lerombolom, a követendőeket pedig igyekszem megtartani. Szomszédok, osztálytársak apukái, irodalmi élmények egyaránt közre játszanak. Ennek ellenére nem dominál bennem Matula bácsi. Az elnőiesedett oktatási rendszer kevés jó példaképpel szolgált. Bár a szerény és megfontolt életet élő, gimnáziumi irodalomtanárunk rövid időre elszerette angoltanárunk feleségét. Tornatanárból folyton csak macsók jutottak. Későnbb, a munkahelyeimen a nagybetűs férfiúi beszélgetések jellemzőek. A legfontosabb apai topikok: családi anekdoták, világnézeti kérdések és a családi konfliktuskezelés. A felnőtt baráti körben szerezhető élmények szintén meghatározóak. Ezek kevésbé elméleti, inkább pragmatikus megközelítést nyújtanak. A „Hogyan?” kérdésekre friss, hiteles és adaptálható élménybeszámolók adják meg az alternatív válaszokat. Sportklubban, ebédszünetben, sörözésnél vagy kávézásnál fontos szituációs gyakorlat folyik arról, ki hogyan kezeli otthon a hiszti rohamokat vagy épp a füllentést, szemtelenkedést. Az így kapott apagombóc igazán fogyasztható kis étek.
Belenőni az apaságba
Jó kis cikket olvastam nemrégiben az apává válásról az Apu-kalipszis blogon. Eszerint töményen: apaként is megy az élet tovább. Kiegészíteném azzal, hogy apaként az élet így megy tovább a maga természetes módján. Felnősz, majd belenősz egy természetes feladatba. Ahogyan anno megtanultál bicajozni, úszni, palacsintát sütni, vagy szeget beverni ( 😉 ).
(793)