Tegnap figyelmeztetett a Skype, hogy üzenjek Apák napja alkalmából azoknak a férfiaknak, akik számomra fontosak. Hogy erre pont egy chat-bot hívja fel a figyelmemet, számomra azt jelzi, végérvényesen megérkeztem a XXI. századba.
Bizonyára minden apuka gondol majd ezen a jeles napon az apjára – legyen édes vagy nevelőszülő, közel vagy távol, élő vagy elhunyt. Talán fel-, vagy áthívja beszélgetni, ráír, megvizslatja a régi családi fényképeket, gyertyát gyújt vagy elmereng. Romantikus képet festek, amint a férfi naplementét fürkészve hátradől, felgyűrt ingujjban van, alkarján az erek kiduzzadnak, ahogyan átkulcsolja a tarkóját. Kívül sziklaszilárd, belül egyszerre érzékeny és bölcs, mint…
…Apa. Mindannyiunk apukája.
Mindennek van saját napja az alvástól a párnacsatáig, a víztől a fákig. Ez viszonylag egyszerű képlet: civilizációnk naptári rendben él, és minden ráesik egy adott napra, még a kollektív apaság is. Ezek után evidens, hogy az apukák is kapjanak egy napot. A zanyák napja mellett talán valamelyest még banálisnak is tűnhet, hogy az apáknak is kijár egy, ami amolyan „halloween-féle” szerzet. Kicsit van is, de nem olyan nagyon. És különben is, ki tudja, hogy mikortól és mivégre… Anyák napja vitathatatlanul magasztosabb. Mi patriarchák évszázadokig csak leharcoltuk az anyukákat, ezért a XX. századra szimbolikus magasságba emeltük őket. Anyáink párhuzamosan emancipálódni kezdtek, és a klasszikus családanya-kép mellé rájuk ruháztunk egyéb férfiúi feladatokat is. Az ősanyaság mellé bekerült a siker, pénz és csillogás, hivatás és munka, stb. De valójában két oltári nagy háború tette szükségessé, hogy a nők egyre erőteljesebb szerepet vállaljanak a hátországban.
De mi a helyzet velünk, apákkal?
Az apák most kezdenek nyilvánosan is „emancipálódni”: ébredeznek évszázados csipkejózsika álmunkból, amikor is a gyermeknevelés klasszikus és szinte kizárólagos anyai kötelesség volt. Lassan a családapák is kiveszik a részüket a hétköznapi, támogató, „support” szerepből. A ház emancipált urai már főznek, mosnak, pelenkáznak, és közben tekintélyelvű uralmuk erősen zsugorodik. Már a brit, német és szerb kormányfő is nőből van. Kell tehát egy apanap, ami az anyányi apáknak jár, ami ellensúlyozza az erőeltolódást. Így is történt anno 1910. június harmadik vasárnapján az Egyesült Államokban, ahová visszavezethető ez a világi ünnep. A katolikus egyház az apákat amúgy Szent József napján (március 19-én) ünnepelte, de koránt sem oly meggyőződéssel, hogy abból komolyabb Merci-csoki forgalom keletkezett volna. Nem mellesleg, a magyarországi statisztikák szerint 2016-ban 72.236 apuka nevelte egyedül gyermekét. Ez nem kis szám, akárhonnan is nézzük.
Valamelyest örülök annak, hogy megszólított a chat-bot, még ha egy szívtelen algoritmus is áll mögötte. Boldog apák napját!
(393)