Ti barátok voltatok, amikor gyerekek voltatok? Nem. De azért egy városban éltetek? Nem, nagyon messze éltünk egymástól. Két külön városban, aztán pedig két külön országban. Akkor nem ismertétek egymást? Nem. De akkor mikor voltatok barátok? Rövid ideig, miután megismerkedtünk. Akkor szerelmesek voltatok? Először csak barátok, utána lettünk szerelmesek. És akkor gyerekek voltatok? Nem, már felnőttek. És akkor én hol voltam? Fent csücsültél egy felhőn. Amikor kisbaba voltam és fent éltem a felhőben, összekötöttelek benneteket a lándzsámmal. Lándzsával? Igen. Kötél volt rajta és körétek csavartam. Megkerestelek titeket… és amikor megvoltatok, körétek csavartam. Utána döntöttem csak el, hogy kiszületek Anya hasából. És miért kell összekötni minket? Hogy örökké szerelmesek legyetek. Az jó neked? Az jó. Csak utána születtem meg, hogy megvoltatok. De most hozom a tablettámat [saját maga alkotta karton táblagép] és kiszámolok valami fontosat… [azzal elfüstöl.]
Így ábrázolta gyermeki módon a gyermektudós a buddhizmus egyik alaptézisét, miszerint a lélek leszületés előtt hosszasan keresgéli majdani helyét. És az apja, vele mi van? Hol jön a képbe? – kérdezte ezek után párom. Nem a vér szerinti apát kereste a felhőn csücsülve a baba? A kérdés jogos. Hasonló megfontolásból sokáig kicsit bizonytalanul kezeltük a család témát. Voltak helyzetek, amikor összerezzenősen reagáltunk, mint annyi minden másra. Az alaptézis a családról nyilván a biológiai szaporodás logikájából ered: anya + apa = gyerek. A gyermeki logika is erre a kerekségre törekszik. A felnőttek világa viszont törtekben is tud gondolkodni. Egészet darabokra törni, vagy tört családból egészet formálni. Patchworkben előbb volt meg a biológiai feltétel, a gyermek, és csak jóval később született meg az őt körülölelő kerek család. Ezt pedig kicsit mindenki magában kerekítgeti, ahogy tudja. Egy hagyományos családban talán kevesebbet kell kerekítgetni, mert kevesebb a matek a fejekben. De vajon mi a hagyományos? Ugyanis „a házasságok mérlege közel négy évtizede folyamatosan negatív, vagyis több házasság szűnik meg válás és özvegyülés miatt, mint amennyi új létrejön házasságkötés által” (KSH: STATISZTIKAI TÜKÖR, Népmozgalom, 2015). A gyermektudós tudja, több lépésre is lehet előre gondolkodni. Vagy éppenséggel más megközelítésben a statisztikák sem rosszak, csak igazak. (330)