Séta Tündérkertben

Alighogy beköszöntött a hidegfront, lélekben már visszavágyunk a forró augusztusba.

A petesmalmi vidrapark

Az egyik ilyen pompás, augusztusi napon vidrákat lestünk Nagyatádtól nem messze, az eldugott Petesmalmon, Lábod és Mike között. A somogyi tórendszerekre az 1980-as évektől vetett szemet a Somogy Természetvédelmi Szervezet. A rendszerváltás óta 800 hektárnyi élőhelyen biztosítja a flóra és fauna fennmaradását. Egyik kiemelt projektjük a vidrapark, amit családosan jártunk be: 2 felnőtt, 1 kisgyermek és 1 baba alakulattal.

Elengedhetetlen egy jó babahordozó és egy jó távcső

Ilyen terepre ajánlott egy klassz babahordozó beszerzése, illetve a „Mikor megyünk vissza a kocsihoz?” kérdésekkel szembeni immunitásunk erősítése. Nem árt továbbá (évszaktól függően) a szúnyogriasztó, jó pár bakancs és egy távcső. Mi vittünk magunkkal egy extra adag fáradtságot, mert az előző napon lagziban jártunk.

Kis tanösvény kicsiknek és nagyoknak

Kezdjük utunkat a legkisebbel: Luca baba a névrokon vidralány látványos etetésénél még ébren volt, de a későbbiekben már az igazak álmát horpasztotta a Liliputi csatos hordozójában. A szerkó dicséretére szolgáljon, hogy Luca nem zavartatta magát a másfél órás bandukolás alatt, illetve a kényelmi faktor másik része: Muter.hu egyenes háttal és derékkal tudta bejárni a tórendszert a puszimagasságban hordozott Picikénkkel és az el-elcsászkáló Nagyobbunkkal. Gyerkőcünk szerzett kölcsönbe egy óriási távcsövet a jegyárus nénitől. Nehezen tolerálta, hogy nem veszünk neki plüssvidrát, mert a fahéjas csiga és a szalmakalap mellé az most nem dukál. Kicsit fenyegetőzött ezzel-azzal, de végül csak-csak nekivágtunk a tanösvénynek. Lehetett gátakon ballagni nádasok, ladikok, csobbanó halak és elegáns röptű gémek között, alámerülni a kiadós csendben, vörös nyakat és orrhegyet szerezni és nézni, feltankolni a természetből. Én igyekeztem lencsevégre kapni mindent, ami zöldellett, Luca pedig még mindig jókat durmolt. Ide-el-kell-még-jönnünk érzéssel lépdeltünk a puha ösvényeken – tényleg olyan volt, mintha a babahordozón lévő tündérkertben jártunk volna.

Somogyország és a vidrák

A somogyi halastavak korábban kis duzzasztóként működtek, százával adtak otthont vízimalmoknak. Mára malmok híján maradtak a halak, a vadmadarak, no és persze a vidrák. Róluk dióhéjban annyit, hogy menyétszerű ragadozók, különösen játékos kedvűek, ezért gyereknek-felnőttnek egyaránt tetszetős útitársak a túra alatt. Régen Európa szerte éldegéltek, mára kiszorultak egy csomó országból, de nem úgy Somogyországból, ahol a Dráva és Balaton közti vízjárta területeken rettentő jól érzik magukat. Ebben nem kis szerepe van a somogyi természetvédőknek, akik a vidrák élőhelyeire külön gonddal ügyelnek. De nem csak a vidrák, hanem mi is feltankoltunk a látottakból. Ha arra jártok, sétáljatok Ti is a tündérkertben!

És ne feledjétek, mindig legyen nálatok sósmogyoró és egy törülköző, vagyis egy jó babahordozó és egy távcső!

Forrás:

Somogy Természetvédelmi Szervezet

Nagyatád-Rinyamente Turisztikai Egyesület

(410)

de mi van akkor, ha kinyitjuk az ajtót?

-Tudod mi az a Göncölszekér, meg a Fiastyúk? – kérdezem Gyerkőcöt, de ő csak rázza a fejét.
-Egyszer néztünk hulló csillagokat, emlékszel rá? – Akkor megtaláltuk az égen a Göncölt is, de már nem emlékszik rá. Közben előkotrom a telefonom és keresek egy szemléltető képet.
-Kösd össze gondolatban a nagyobb csillagokat és megrajzolsz egy képet.


Hunyorog, bólint minden kis kötésnél, aztán elmosolyodik.
-Ezek a csillagok nagyon messze vannak?
-Olyan messze, hogy az űrutazás végére megöregednénk.
-Akkor babaként kell elindulni. És aztán odaérsz, akkor vagy felnőtt. Akkor vissza tudsz jönni ide a Földre.
-Ez egy jó ötlet – nyugtázom. Már rég túl vagyunk a fektetési időn, ilyenkor szoktak a legjobb kérdések felmerülni.
-Hány csillag van az égen? – kérdi Gyerkőc.
-Végtelen sok.
-A tudósok sem tudják megszámolni?
-Pontosan nem, csak elméleteik vannak, hogy mennyi lehet. Az is lehetséges, hogy egyre több lesz belőlük és egyre messzebb kerülnek tőlünk.
-De az hogy lehet?
-Úgy, hogy a világegyetem tágul. Nézd csak… (ügyetlenül mutogatom a tenyeremmel gömböt formálva, hogyan tágulhat a mindenség). Igaz, ha valami tágulóban van és gyarapodik, akkor nem lehet végtelen. De ez már nagyon bonyolult kérdés – próbálok kitérni, de Gyerkőc tovább görgeti.
-Akkor a világűr régen egy pont volt. Ilyen kicsi – mutat rá az ujja hegyére, aztán folytatja: És egyszer csak nőni kezdett. Egyre nagyobb és nagyobb lett. Olyan óriási, hooogy…
Gyerkőc felpattan az ágyáról. Nagy lendülettel becsukja az ajtót, én meg csak ámulok azon, hogy ez a kisember átlátja az ősrobbanás elméletét megalapozott ismeretek nélkül.
-Ha ez a szoba az űr és… És ez a golyó az egész és növekszik, akkor eléri a szoba falait. És akkor mi lesz? Akkor már nem nő?
-Akkor az ott a végtelen határa – ezen a szinten be kell vallanom, hogy megreked a csillagászati tudásom. Próbálom is magyarázni neki, hogy többet agyalt ebben a néhány percben az univerzumról, mint sok-sok felnőtt egy életen át, és hogy a tudósok bizonyára komolyabb elméleteket tudnak, mint én…
-De mi van akkor, ha kinyitjuk az ajtót? A világűrben nincs ajtó, az egész mindenség szélén?

(357)