dobozban édes az álom

A minap egy érdekes cikkbe botlottam, miszerint a múlt században a finn babák életük első aluszékony napjait kartondobozban töltötték.

Közismert, hogy a finnek progresszíven gondolkodnak, és méltán világhírű a skandináv dizájn is. Mindkét irányzatba jócskán belefér egy bölcsőnyi baba-doboz, a baby-box. De vajon mi lehet a mögöttes story?

A csecsemőhalandóság

Az 1930-as években Finnország (hasonlóan más európai országokhoz) tíz babából legalább egyet elveszített. A magas csecsemőhalandóság okai között a modern orvostudomány és a csecsemőgondozás alapismereteinek hiánya szerepelt. Az újszülöttek nem részesültek kellő gondozásban, gyakran megfáztak, kihűltek. Szüleik nem fordultak a fellépő szövődményekkel idejében orvoshoz…

1938-tól megoldást jelentett a rászorulóknak ingyen kiosztott baby-box. Ebben a kelengyedobozban mintegy ötven baba-termék kapott helyet. Az elkövetkező évtizedek során a baby-box komoly intézménnyé nőtte ki magát és minden kisgyermekes háztartásba eljutott. Népszerűsége napjainkig is tart. A dobozban megtalálható téli-nyári babaruha, mosható pelenka, hőmérő és egyéb, a csecsemőgondozás első évében fontos hasznosság. Mindezek fejében a doboz kiságyként is működik.

Egy bölcsőnyi doboz

A múlt század első felében Finnország szegény országnak számított. A szülőknek nem mindig volt lehetősége bölcsőt, gyermekbútorokat vagy megfelelő babaruhákat beszerezni, így az újszülöttek ügyetlen szükségmegoldásokban és távol a szülőktől kaptak csak helyet. Ezt a hiányt hivatott betölteni a baby-box. Telerakva meleg holmival és az aljában kismatraccal egy príma kis fekhely. Az anyuka maga mellé helyezheti a szülői ágyban és közelről őrizheti kisbabája álmát. Banálisnak tűnhet, de ez egy fontos lépést jelentett a magas gyermekhalandóság leküzdésében.

Mára Finnország a csecsemőhalandóság szempontjából előkelő helyet foglal el a világon. A finneknél e mutató mindössze 2,5 ezrelék, tehát ezer babából kevesebb, mint hármat veszítenek el. Hazánkban ezerből majdnem 4 csecsemő hal meg az első életévében, ez legalább 350-400 családot érint évente. Hozzátesszük, hogy az elmúlt száz évben folyamatosan csökken a csecsemőhalandóság. Még nem hozzuk az uniós átlagot, de körülbelül egy ezrelék lemaradással követjük az európai trendet.

A legfontosabb tényező a felvilágosítás

A finn doboz mára elavultnak tűnhet, mégis remekül szimbolizálja az egészségügyben végbement fejlődést. Nem csak azért, mert hasznos a tartalma és kiságy-funkciója sok baba életét mentette meg, hanem mert az egészségügyi felvilágosítás terén is nagyot alkotott. A finn kismamák a doboz elfogadásakor vállalják, hogy részt vesznek a dobozhoz „csatolt” többhónapos csecsemőgondozási oktatáson, ahol idejében elsajátíthatják a babázás alapjait. Ne feledjük, nem elég a tárgyi gondoskodás, a legfontosabb mégiscsak a közvetlen kapcsolat a babához, valamint a kellő ismeretek megszerzése.

Funkcionális kelengyepénz

Jó cucc ez a doboz, és bizony jó volna elgondolkodni a magyarországi bevezetésén is – ismerve, hogy széles társadalmi rétegek élnek a létminimum alatt. A már létező állami kelengyepénz egy baba-box formájában sok családnál hatékonyan érne célba.
(424)

Forrás:

Eurostat
KSH
BBC News
The New York Times
Finnish Baby Box

Apa fél méterrel magasabbnak érzi magát

Ami eddig történt

Március 23-án természetes úton megszületett Luca kislányunk. Így kiscsaládunk már négyünkből áll: Gyerkőc, Luca, Muter.hu és Fater.hu.

0.5 m büszkeség

Minden kedves hölgy olvasómtól kérdem: Ennyire nyilvánvaló, hogy az apák fél métert nőnek a büszkeségtől, ha lányuk születik? Ezt tényleg előre lehet tudni? Muter.hu tegnap fölényesen a tudtomra hozta, hogy ő megérezte, első látásra szerelem lesz köztem és Luca közt, sőt ebben mások is megerősítették. Persze, ha fiam született volna, akkor is pont így lenne, kezdtem el kötekedni. De nem, akkor teljesen másként alakult volna a kapcsolatotok – felelte Muter.hu határozottan.

Lányos apa lettem egy szempillantás alatt?

Eddig abban a hitben éltem, hogy az apák a fütyis trónkövetőtől ájulnak el, és azonnal közös horgászások, autószerelések, focizások és kalandok jelennek meg lelki szemeik előtt. No, nem mintha egy lánnyal ne lehetne hegyet mászni, versenyt futni és agyaggalambot lőni. Ha elsőre belegondolok, nincs nagy különbség fiú és lány között – legalábbis elméletileg – másfél hétnyi lányos apaság után.

A Kislánynak éppúgy meg fogom tanítani, hogyan lehet kacsázni lapos kaviccsal a vízfelszínen, mint ahogyan megtanítottam Gyerkőcnek is. Autót szerelni pedig Luca hatására sem fogok megtanulni…

Hacsak…

Hacsak nem változott meg bennem valami gyökeresen. Eddig nevelőszülőként egyengettem Gyerkőc életét, most lett egy Kislány is, akitől alanyi jogon kapom meg mindazt, amit Gyerkőctől valamilyen szinten ki kellett érdemelnem: szeretet, bizalom, kötődés, érdeklődés, figyelem és tisztelet.

Minden megváltozott, pedig mintha mindig is így lett volna

Korai még az első hétből messzemenő következtetéseket levonnom. Összemosódnak bennem az elmúlt napok. Büszkeség, eufória, kialvatlanság, féltés, ragaszkodás, hiányzás… és még sorolhatnám a feltorlódott érzéseket. Az elmúlt pár hónap csendes és bensőséges várakozásából nagy felfordulás kerekedett. Mindenki tudja, milyen lemondásokkal, tér- és időbeli átszervezésekkel jár egy új jövevény befogadása a családba. Felborul a bioritmus, a megszokást kényszermegoldások szövik át. Egyszeriben minden a pelenkázás, szoptatás, altatás bűvös háromszögén belül zajlik. Óhatatlanul is kevesebb idő jut önmagunkra és egymásra. Gyerkőc már egyedül zuhanyozik, előkészíti a reggelijét. Sok mindenben tud segíteni nekünk. Mindemellett kezdi érezni, milyen, ha csak megosztott figyelem jut rá. Szerencsére már fel tudja fogni a történéseket. Muter.hu hétköznapjai teljességgel egybeolvadnak a hétvégékkel. Nehéz és hosszú hónapok előtt áll, mert minden idejét és rezdülését alárendeli a Kicsinek. A nagyszülők hol közelről, hol távolról, de ott segítenek, ahol csak tudnak. Én pedig zsonglőrködöm véges energiámmal munkahely, óvoda és éjszakai Lucaséták között. Szóval, minden megváltozott, pedig mintha mindig is így lett volna…

Végre fél óra

A szülés mozgalmas hetét követően, tegnap jutott először egy csöndes fél óra egymásra Muter.hu-val (az ebédlő asztalnál). Közben hintáztattuk a Kicsit. Eljött végre ez a meghitt és várva várt pillanat. Összemosolyogtunk és beszélgettünk az érzéseinkről. Szerinte más az apa-lánya illetve az anya-fia kapcsolat. Én meg csak ezerféle kapcsolatot látok. Amerre csak nézek, babák születnek. Szerintem minden szülő-gyermek kapcsolat egyedi.

Kötődés

A kötődést, ami sokkalta erősebb bármi eddig tapasztaltnál, azt már én is érzem. Hogy ez a kötődés mikor indult? Anyukán már a fogantatást megelőzően is egyértelműen láttam, hogy miként dédelgette magában ezt a pici gyermeket. Nálam akkor indult be, amikor láttam az újszülöttet kucorogni a mosdató asztalon. Aztán átadták nekünk közvetlen a születése utáni aranyórára. Ott éreztem először valami kozmikus áramlást, amit roppant kellemes misztifikálnom. Persze, leleplezhetném a születés rejtélyét biológiai tényekkel, hormonszintek változásával: például csökken a tesztoszteronom a babaillat beszippantásának következtében, a felfordult hétköznapok, a kimerültség, a szélsőséges élethelyzet közös megoldása pedig jobban összekovácsol és elérzékenyít bennünket, mint bármi ez idáig. De a minden mögött megbúvó logika helyett inkább csak élvezem a misztériumot. Ez a csöpp gyerek bennünket választott, mi fogjuk megmutatni neki az életet.

De nem csak az újszülött Kicsi felé dédelgetünk új érzéseket. Gyerkőccel is közelebb kerültünk egymáshoz Luca születése következtében. Egy hasonlat nélküli állapot: Amikor a kistestvére születése után mentem Gyerkőcért az óvodába és elmeséltem neki az újdonságot, úgy megölelgetett, mint még soha. Aztán körbeszaladt az udvaron, cibálta a pajtásait, hogy nekik is átadhassa az örömhírt. Jó volt látni, ahogyan megmutatta, hogyan is kell ünnepelni. Hirtelen elfelejtettem, hogy miért féltem ettől a pillanattól.
(648)