Mikor sportolunk már végre?

Elmélet

Amikor Gyerkőccel összeköltöztünk, gyártottam magamnak egy jó kis elméletet. Elhatároztam, sportos apja leszek. Így a rendszeres testmozgás számára olyan természetessé válik, akárcsak a táplálkozás.

Elképzelésem ellenére a közös sportágunk megtalálása kicsit váratott magára. Mint a legtöbb fiús apuka, valahogy úgy képzeltem el, hogy Gyerkőc majd az itthoni torna közben hűen ismétli a gyakorlatokat. Ha kedvünk támad focizni, együtt rúgjuk a bőrt, és ha futni megyek, jön velem. Nem terveztem be súrlódásokat, türelmetlenséget és macerákat.

Ehhez képest a valóság

A közös focizások az udvaron rendszerint hisztibe torkolltak, mert Gyerkőc nehezen viselte, ha a szomszéd kisfiú jobbnak bizonyult. A pingpongozásba sokáig bele se mert kezdeni, inkább büszkén félrevonult. Az itthoni tornázás eleinte birkózásba fulladt, majd sértődésbe. Akadt olyan kirándulás, amikor ötven méter után lecövekeltünk összeveszve azon, hogy melyik erdei úton haladjunk tovább. Amikor pedig végre elindultunk, három perc után követelte a pihenőt. Szóval, rendre minden ellehetetlenedett, amit felnőttfejjel mozgás gyanánt kigondoltam.

Türelem, csigavér

Be kellett látnom, hogy nem magamból kell kiindulnom, hanem Gyerkőc tényleges igényeiből, mert a mozgásigénye minden gyermeknek hatalmas. Úgyhogy kicsit többet birkóztunk és kevesebbet hajtottam. Amíg a szomszéd kissráccal pingpongoztunk, addig Gyerkőc sport-kommentált. Aztán valami fociszerűség következett. Kifejlesztettük a „zombifocit” mellőzve szabályokat és mindent, amit a fociról ismerünk. Dzsudzsák és Messi rendszerint lefogtak és püfölni kezdtek, hogy a labdához jussanak. A sufni ablaka betört, és a szomszéd kutyája egyetlen szezon alatt három pöttyöst harapott szét. Az otthoni tornánál unszolás és okítás helyett csak nekiálltam végezni a gyakorlataimat. Gyerkőc nemsokára magától beállt mellém. Szokásává vált, hogy átöltözködik és előre kikészíti a matracot. Ha pedig kimozdulunk, okvetlen velünk van egy bicaj vagy egy roller.

Kezdetnek jó, de hol marad a sport?

A felnőtt társadalom egyik gyakori hibája az állandó teljesítménykényszer. Ezt a feszített tempót a gyerekek is megérzik. Azonban a „teher alatt nő a pálma” módszere pici gyerekeknél nem célravezető. A sport teljesítménnyel jár, ez azonban nem egyenlő a teljesítménysporttal. „Logikus!” Bólintunk rá, de nyugalmat és elvárásoktól mentes haladást vinni életünkbe már nem olyan könnyű feladat. Miután Gyerkőc nyitni kezdett a rendszerezettebb testmozgás felé, azon kezdtem el törni a fejem, vajon milyen sportág mellett döntsünk? Feltehetőleg nem fog az első sportágba beleőszülni, de mégse véletlenszerűen válasszunk edzőhelyet és tervet. Hova vigyük? Mit csináljunk? És legfőképpen: hogyan beszéljük rá?

Milyen sportágat válasszunk?

Tavaly az olimpiai játékok és a foci EB kapóra jöttek. Ugyan nincs itthon TV, de a weben, máskor pedig nagypapánál figyelemmel kísértük a sporteseményeket. Gyerkőc kérdezősködött a sportágakról, mi válaszoltunk. Nyáron nagyokat drukkoltunk a magyar válogatottnak. Aztán egy rántott húsos vasárnap délután meghozta a várva várt impulzust. Gyerkőc szeme felcsillant a dzsúdó láttán. Nekem sem kellett több, ez volt az én nagy szerencsém! Felfedtem családom előtt kisiskolás cselgáncsos múltamat. Bevillant, Gyerkőc mennyire szereti, ha gyömöszölik és birkóznak vele. Este ki is próbáltuk új tudásunkat és játszásiból földhöz csapkodtuk egymást. Beszéltünk arról, hogy küzdősportág meg nincs se ütés, se rúgás, se csípés, hogy csak önvédelem meg miegymás… Feltehetőleg sok volt ez így egyszerre. Hiába ajánlkoztam, hogy bekéredzkedünk egy edzésre, Gyerkőc hidegen elutasított. Nem is értettem, hova tűnt kezdeti lelkesedése.

Ha nem, akkor nem (vagy csak nem úgy)

A nyár hátralevő részét pihenősre vettük. Ellubickoltunk az Isztrián, cseppet beállt a derekam sütögetés közben. Néha tekertünk egy jót vagy csak simán gyötörtük egymást az ágy sarkában. A dzsúdó-téma a sarokba állítva pihent. Őszre egyre inkább éreztem a szükségességét a leporolásának. “Jövőre suli!” Szólalt meg belső órám. A legalkalmasabb év közeleg arra, hogy kis rendre, fegyelemre tanítsuk ezt a szilaj kölköt!

Először egyedül mentem el egy dzsúdó edzésre. Aztán, egy hétfői napon meglepetésszerűen átsétáltunk az oviból a tesztelt edzőterembe. Konokul tartottam a számat. Nem szóltam Gyerkőcnek a pontos tervről egy szót sem, csak motyogtam, hogy tornára megyünk és, hogy hoznia kell a hátizsákot. Közben belülről rágtam a körmeimet, hogy vajon miként fog reagálni a merényletre. De Gyerkőc csak finoman érdeklődött, hogy kisoda-micsoda lesz ott. Biztatgattam, hogy barátokat találunk és izgalmas lesz, csupa olyasmit fog gyakorolni, amit már részben tud, csak most kicsit jobban fogja tudni.

Az első edzés

Megérkeztünk a cselgáncs fellegvárába, ám Gyerkőc erről mit sem sejtett. Tisztességes feladatként fogta fel a részvételt. Miután tisztáztunk minden apróságot, komoly férfiként állt neki a munkának. Az edzőnk egy tagbaszakadt, marcona, de mosolygós szemű ember. Szerintem épp megfelel arra a feladatra, hogy tekintélyt árasszon és kiskölköket neveljen. Szerencsére Gyerkőc is ezen a véleményen volt. Az edzést úgy ledarálta, mint a diót bejglisütés előtt. Nem reklamált, nem húzódzkodott, nem menekült.

Háromnegyed óra hajtás után az utánunk következő gyerekcsoport nagyjai is gyülekezni kezdtek a terem sarkában. Gyerkőc végre kiszúrta a fehér ruhákat. Kipirosodott arccal szaladt oda hozzám: „De hát ez dzsúdó!” Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, ezért csak visszakérdeztem: „Tényleg?” Ám közben dagadt a mellkasom a büszkeségtől. Edz a kölök. Egyedül. Királyság ez a javából!

Gyerkőc azóta sokpudingos bajnok, ugyanis minden edzés után jár valami jelképes nyalánkság. Szaporán gyűjti a jópontokat, matricákat és már megtartotta első bemelegítő edzését is. Néhány hónapra rá pedig csak-csak rákérdezett: „Első nap tudtad, hogy dzsúdóra megyünk?”

Tanácsok rendszeres sportolás megkezdéséhez

Kezdjük a sportot saját magunkkal. Gyermekünk szemében baromi fontos a hitelesség. Rendszeresen mocorogjunk a társaságában. Sportágválasztáskor vegyük figyelembe érdeklődését, habitusát, testalkatát és életkori sajátosságait. Ugyanilyen fontos reális anyagi, időbeli és térbeli lehetőségeink felmérése. Oda járassuk, ami számunkra könnyen elérhető és kifizethető. Szaglásszuk körbe a lehetséges sportegyesületeket, kérjük ki ismerőseink, ovistársak szüleinek véleményét. Ha van közös kapcsolódási pontunk a sportággal, az nagyon nyerő (lsd. hitelesség). Ha minden egybevág, vágjunk mi is bele a gyerkőccel.

Végezetül, de nem utolsó sorban: motiváljunk. Ez egy varázsszó és külső belső értelemben egyaránt fontos. Segítsünk, hogy gyermekünk motivált legyen (külső). Ha pedig jó példát mutatunk, a belső motivációval sem lesz gond. Ne kényszerítsük, de állítsuk elvégezhető feladatok elé. Jutalmazzunk, dicsérjünk, örvendjünk együtt.
Jó mozgást!
(936)

6 pontban a suliválasztás

Az iskolaválasztás hasonlóan nagy felelősség, mint a bölcsi vagy az ovi megválasztása, csak talán jobban érzékeljük a súlyát. Hiszen gyermekünk eljövendő nyolc évéről van szó. Az iskola egy tanulógyár: kapuján bemegy egy elbocsájtott, nagyfejű óvodás és kijön egy már majdnem felnőtt kamasz. Iskolát hosszú időre választunk – ha van választási lehetőségünk. Milyen szempontokat vegyünk figyelembe? Tegyünk először is tisztába pár alapfogalmat.

Beiskolázás

A beiskolázás a tankötelezettség megkezdését jelenti. Alapfeltétele, hogy a gyermek elérje az adott fejlettségi szintet (lsd. iskolaérettség). A beiskolázás legkorábban abban az évben történhet meg, amikor gyermekünk augusztus 31. előtt eléri a hatodik életévét. Legkésőbb a nyolcadik életév betöltéséig esedékes. A tankötelesség Magyarországon a 16. életév betöltéséig tart. Teljesíthető az általános iskolákban, valamint az 5. évfolyamtól kezdődően a gimnáziumokban, a 9. évfolyamtól a szakközépiskolákban és a szakiskolákban is. Tanácsos az iskolakérdést a hatodik év betöltése előtt elővenni és leporolni.

Iskolaérettség

Az iskolaérettség megállapítása objektív szempontok alapján történik. Ezek: a gyermek fizikai, kognitív és pszichés képességeinek felmérését jelentik. Az iskolaérettségi vizsgálatot minden évben elvégzi a helyileg illetékes Nevelési Tanácsadó. Eredményéről az óvodapedagógusokon keresztül értesülünk. Ezek után a szülők az óvoda segítségével eldöntik, maradjon-e hétéves koráig az oviban a gyermek vagy sem. Ha a feltételeknek meg is felel, nem okvetlenül kell azonnal iskolába küldenünk. Minden gyermek egyedi döntést igényel – a sürgetéssel nem biztos, hogy jót teszünk.

Milyen kritériumok alapján dől el az iskolaérettség?

Fizikai fejlettség (az ún. „fejlődési ugrás” bekövetkezése: minimum 18 kg és 110 cm, fogváltás megkezdődése, megfelelő fizikai erőnlét, jobb vagy bal kéz és szem kialakult dominanciája, ceruzafogás és finom motorikus kézhasználat, végtagokkal való feladatvégzés képessége, stb.)

Kognitív érettség (térérzék, szemek és kezek koordinálása, alak-, forma- és színállandóság kialakulása, anyanyelv biztos használata, összefüggő mondatokban való leíró közlés, problémamegoldó rutinok kialakulása, emlékezet, idő- és más alapfogalmak, év- és napszakok, lakhely ismerete, tér-idő-origó megléte, stb.)

Pszichés feltételek (tanulási folyamatok felé való nyitás, tudás-szomj megjelenése, teljesítményorientáltság kialakulása, belső kitartás, szorgalom, feladatok elvégzésének képessége, stb.)


Egyéb fontosságok:

Szociális érettség (szociális problémamegoldás és önállóság, ismerkedés idegen közegben, csoportmunka-készség, közösségi szabályok ismerete és elfogadása, stb.)

Más tanulható képességek (elviseli az önálló „unatkozást”, képes elfoglalni magát, szükségesebb higiénés dolgait önállóan és igény szerint elvégzi: popsitörlés, orrfújás, fogmosás, tiszta étkezés, valamilyen szintű rendrakás, tárgyainak ismerete, stb.)

Célozzuk meg az általános iskolákat!

A gyermek utolsó óvodai éve alatt vegyünk részt többször is az óvónők fogadóóráján. Rengeteg hasznos tanáccsal tudnak ellátni bennünket. Egyeztessük megfigyeléseinket a pedagógusokkal. Szülőként természetesen jól ráérzünk gyermekünk helyzetére, de a pontos felmérésben segít a szakember megerősítése. Így egyértelműen nyugtázhatjuk gyermekünk fejlődési lépéseit.

Kezdjük el az iskola fogalmát idejében bevezetni az otthoni játékokba. Nem elég, ha csak az óvodában készítik fel a gyermeket. Odahaza elmesélhetjük saját pozitív élményeinket is. Sose példálózzunk azzal, hogy „bezzeg majd az iskolában…”, mert szorongást alakíthatunk ki benne. Időben osszunk rá aprócska feladatokat. Használjuk ki nyitottságát a világra. Lassan megszokhatja az önálló öltözködést, segíthet számolni a krumplit vagy a zsemléket bevásárláskor, szóvonatozhatunk, szinonimákat kereshetünk vele. Ez az a kor, amikor bármilyen hétköznapi tevékenységbe könnyedén bevonhatjuk. Elkezdhetünk vele edzésre, tánc-, vagy játékos nyelvórára is járni. Ezek a foglalkozások mind segítségére válhatnak.

Iskolaválasztás szempontjai:

  1. Lakhely és közlekedés

Racionálisan mérjük fel, hogy milyen távolságig vagyunk hajlandóak elfuvarozni gyermekünket. Vagy éppenséggel nem… Ha több gyermekünk van, vegyük figyelembe, milyen messze esnek egymástól a különböző intézmények. Ki hány évig fog oda járni, kit hány évig kell oda vinnünk és milyen eszközzel? Milyen a tömegközlekedés? Van-e parkoló a közelben? Ki fogja szállítani a gyermeket? Szülők, nagyszülők, idősebb testvér… Ezek a szempontok cseppet sem alulbecsülendőek, hiszen döntésünk évekre szól. Tartsuk szem előtt, hogy gyermekünknek egy későbbi iskolaváltás komoly traumát okozhat.

  1. Iskola és környezet

Akció-rádiuszunk ismeretében szimatoljuk körbe a szóba jövő általános iskolákat. Menjünk el akár családdal, akár egyedül. Csekkoljuk a környezeti adottságokat, gyűjtsünk első benyomásokat az épületről és környezetéről. Például nem nyerő egy jó iskola förtelmes közegben. Másfelől, az infrastrukturális elvárásainkat ne emeljük túl magasra. A legeslegelső szempont nem az ablakok szigetelése, hanem a szociális közeg, ahol gyermekünk fejlődni, tanulni és érvényesülni fog.

  1. Szociális közeg

Az iskola társadalmunk leképzett kis mása. Olyan mintavételre törekedjünk, ami a leginkább passzol családunk, barátaink, rokonaink közegéhez. Ahol és akikkel szívesen mutatkozunk, az lesz gyermekünk számára a megfelelő közeg. Ott nem lesz gondja a beilleszkedéssel. Sőt, mi is jól fogjuk érezni magunkat szülői értekezleteken, összejöveteleken vagy a munkaközösségben. Ajánlatos tehát nem túl messze hajítani az almánkat, ha a megfelelő fát keressük. Maradjunk a jól bevált receptnél.

  1. Válasszunk tanító nénit

Ebben az egy pontban szinte mindenki egyet ért: az alsó tagozatban tanító nénit választunk! A legfontosabb, hogy idejében tájékozódjunk az őszi nyílt napokról, iskolanyitogató foglalkozásokról. Tudakozódjunk az iskolák nevelési programjáról és mihamarabb eresszük be gyermekünket a leendő sulijába. Kíváncsiskodjuk vele körbe a tantermeket, a folyosókat, próbáljuk ki a csocsóasztalt, a könyvtárat vagy a padot a folyosón. Ámuljunk a faliújságokon és fogjunk kezet a mosolygós tanár nénikkel. Ne unottan császkáljunk, hanem lelkesedjünk arra a néhány órára. Ugyanakkor tudatosítsuk, hogy a nyitott napok marketing rendezvények. Iskolánk azon lesz, hogy eladja magát nekünk. A biztonság kedvéért kérjük ki barátaink, tanárismerőseink véleményét is. Beszélgessünk el az induló osztályok osztályfőnökeivel. Ha lecsúsztunk a nyitott napokról, hívjuk fel az igazgatót vagy az egyik helyettesét és egyeztessünk egyéni időpontot.

  1. Gyermek véleménye

Az iskolalátogatások alkalmával figyeljük meg gyermekünk reakcióit. Ne feledjük, a legtöbb gyermeknél (ha nem éri sokkhatás), a legutolsó és legfrissebb élmény dominál. Jól ismerjük habitusát, viselkedési formáit, azt is tudjuk, mikor mely gesztusai őszinték. Figyeljük meg reakcióit. A személyes beszélgetés segít abban, hogy együtt kitaláljuk, melyik suliban érezte magát igazán jól. Nyilván ott, ahol találkozott egy-két ismerős arccal és ahol a tanító nénivel összekacsintottak (-tunk), ahol meg-megállt a folyosón nézelődni.

  1. Néhány jó suli választása

Ha megvannak a biztosan befutó intézmények és azon belül a szimpatikus tanár nénik, készítsünk sorrendet. Akár kockás papírozhatunk is felsorolva az egyes választási lehetőségek előnyeit és hátrányait. Próbáljunk meg helyesen súlyozni és tárgyilagoson gondolkodni. Első körben egy helyre kell beadnunk a jelentkezésünket legkorábban február magasságában. Ha bejutottunk, ünnepeljünk. Ha nem, folytassuk a második opcióval. Döntésünkben ne kételkedjünk. Itt az ideje, hogy kicsit jobban elengedjük gyermekünk kezét.

(973)