Hónap: 2016 december

Darth Vader lelkében a jodányi jó

Az utolsó falat a villán ül. Kihűlt jócskán, de azért még próbálom nyújtani a pillanatot teljes valójában. Gyerkőc már elszivárgott a szobájába, akár a péntek délutáni irodai munkából az értelem. Mellettem Muter.hu mélázik. Békésen figyeli, ahogyan az utolsó morzsát is beszippantom. A vacsora végére megjelenik az asztalnál Darth Vader Gyerkőc személyében. Kicsit összetöpörödött, hangja a rozsdás rákolló nyitogatására emlékeztet.

Darth Vader: Mit esznek ezek itt? Nahát, már el is fogyott a vacsora! Én is éhes vagyok.

Fater.hu: Darth Vader mit eszik?

Gyerkőc: Holdat.

Fater.hu: Tényleg a Holdat eszi?

Gyerkőc: Nem, sajtot. De ezt a Darth Vader mondja! – figyelmezteti az asztalnál ülőket.

Darth Vader: Sajtot eszek! Csak az űrben ezt úgy mondják, hogy Hold. Ott más a neve mindennek.

Fater.hu: És miért épp sajtot?

Darth Vader: Mert azt szeretem.

Fater.hu: Milyen sajtot szeretsz?

Darth Vader: Tehénsajtot.

Muter.hu: Tehéntejből készül? – kérdezi a szakértelem.

Darth Vader: A tehén farkából, nyelvéből, meg a szemgolyójából. Mert én az ilyen sajtot szeretem.

Fater.hu: Akkor ez valami olyasmi, mint a disznósajt, csak tehénsajtnak hívják. Világos, tehénbelsőségekből állítják elő – jó is erre gondolni teli hassal.

Darth Vader: Én reggel vacsorázok, este reggelizek. Mert én ilyen vagyok!

Fater.hu: Azért vagy ilyen rettenetes, mert mindent fordítva csinálsz? Ezért félnek tőled az emberek?

Darth Vader: Nem vagyok rettenetes, csak erős. És nem ember vagyok, hanem egy idegen lény.

Fater.hu: Esetleg kicsit gonosz is vagy?

Gyerkőc: Darth Vader nem gonosz, csak meglőtték gonoszítóval és azóta kicsit gonoszabb. De most meglövik jobbítóval és akkor lehet vele beszélgetni – azzal hason lövi Vader Nagyurat, aki láthatólag és azonnal megjavul.

Fater.hu: Ki volt az apukája?

Gyerkőc: Nem tudom.

Fater.hu: És ki volt az anyukája?

Darth Vader: Nincs anyukám – félelmetesen felkacag.

Muter.hu: Darth Muter. Az apukája pedig Darth Fater.

Fater.hu: Emlékszel a filmre?

Gyerkőc: Igen, a végén Darth Vader levágja Look Skywalker kezét.

Fater.hu: Előtte mi történik?

Gyerkőc: Nem tudom. Ja de… Ja nem. Na mindegy.

Darth Vader: Hö-hö-hö…

Darth Vader megjelenésre (legalábbis nálunk) egy újrahasznosított kis fickó. Egy kerek bádogdobozra ragasztott zsírkréta rajz. Stílszerű, szimbolikus jelentőségű, hogy neki is fél keze van, mint megcsonkított fiának.

Darth Vader: Ha leveszem a kupakom, bennem van Joda – egy kis PEZ cukrokat rejtő figurát vesz ki a Vadert mintázó bádogdobozból Gyerkőc. Filozofikus jelenség a főgonosz így, alkotó elemeire bontva, mert helyet talál benne Joda nagymester is. Mondhatni kiterítve előttünk hever Darth Vader jellemképe. Bádogdoboz, papírfigura, kupak, Joda, benne édes cukorka. Tehát Darth Vader lelke mélyén egy jodányi jó rejlik. Ahogy a gyerkőc a kezében rázza, csak úgy kong benne a jóindulat. Ha nem lőtték volna meg gonoszítóval, teljesen másképp alakult volna a történet. Kevesebb kéz-protézisre lett volna szükség valahol egy távoli galaxisban.

Fater.hu: Van barátnőd, Darth Vader?

Darth Vader fitymálva feleli: Nincs. Nem kell az nekem! Barátnő… minek az? – teszi fel a költői kérdést.

Fater.hu: Azért vagy magányos, mert mindig sisakot viselsz. A barátnők csak addig szeretik a sisakot a srácokon, amíg motoron ülnek. Ha utána is rajtuk marad, az nem jó jel…

Gyerkőc: Ha leveszi a sisakját, meglátják a rücskös fejét. Ezért nincs barátnője.

– q.e.d. –

Persze felmerül a kérdés, hogy mi köze ehhez Mága Zoltánnak? Nem sok; csak vele van az erő. (513)

fagyigép, szeizmográf, tank

Eszembe jutott az egyik utolsó kiülős, őszi délutánunk Gyerkőccel. Ő lábait lóbálva süteményezik. Én kávét szürcsölök és igyekszem learatni nevelésem gyümölcsét. Gyerkőc egész délután nem nyafogott. Illedelmesen köszönt a pincérnek. Türelmesen megvárta, amíg kiválasztjuk a nekünk épp megfelelő „paleo” süteményt. Megelégedett az ásványvízzel és nem követelt helyette valami cupákot. Nem viháncol a székben. Nem dönti fel a poharat az asztalon. Szalvétát használ pulóverujj helyett a szájtörlésre. Villával tologatja a tortaszeletet a tányéron ahelyett, hogy marokra fogná. Látszik a szemében, hogy most csak a szelet süti létezik és persze ő a csikorgó, gyermeki éhségével. Mindjárt falja is, csak még nyel egy hatalmasat. Így utólag látva a felsoroltakat, feltűnő, hogy mennyi mindent nem csinál Gyerkőc. Mert megtanulta, mit szabad és mit nem. Mondhatni, Fater szabályzásai működnek, a vadhajtásokat visszanyestem. Csak így tovább a kitaposott ösvényen! Büszke vagyok rá, mert ilyen a közösen elvégzett munka megérdemelt jutalma: csokoládé ízű és tömény, egészséges és időszerű.

A kultúrkörnyezet, amit Gyerkőc persze nem enged el szó nélkül: sétálóutca és tér cukrászdával. Szűkebb környezetünk: fagyigép, szeizmográf és egy tank 56-ra emlékező vidám háromszöge. A három masina elegendő beszélgető témát nyújt két férfiembernek. A fagyigép varázsát veszti, mivel őszre jár, és hideg van már a fagylaltozáshoz – ezt minden fegyelemre törekvő apuka (kihangsúlyozom) jólnevelt csemetéje tudja. Az egyetlen logikus kérdés, amit Gyerkőc a fagyizáshoz fűz: A kislány miért akar fagyizni? Hát nem tudja, hogy a hideg fagyitól megfázhat? Ügyes és eszes! Már nem emlékszem, milyen dumával kerültem el, hogy ne tévedjünk el a fagyi-útvesztőben. A szeizmográf elmagyarázásába azonban rendesen beletört a bicskám. Nem technikai, hanem pedagógiai értelemben véve. Gyerkőc kisvártatva ugrálni kezd a fa emelvényen, hátha majd jelez a szeizmográf. Végül marad a harckocsi, amit egyedül nem akar megnézni. Pedig küldtem, hogy menjen, és hagyjon már kicsit békében merengni [telefont nyomogatni]. Mindez történik azok után, hogy befalta a tortát egyetlen szuszra. Közben levegőt alig kapott, úgy tömte magába. Háromszor szóltam rá. Aztán még négyszer – bár undok dolognak tartom, hogy táplálkozás közben nevelem. Kisvártatva felfedezte az itallapon a cukros italokat. Majdnem feldöntötte a vizét, sőt a kávéskanalam is majdnem a földre került. Rá akart beszélni, hogy rendeljek neki egy banános kelyhet. Alig bír megmaradni a seggén. Beküldöm szalvétáért a cukrászdába, mert csuklóig csokis lett a villa-használat ellenére. Szerencsére pisilnie még nem kell. A viháncolást a nyafogás követi, hogy mikor megyünk végre, és hogy miért nem tolom a bicaját. Faggatásomra kiderül, hogy a szeizmográf működési elve valóban nem maradt meg a fejében, és a tankot tényleg csak velem hajlandó megnézni. Szerintem a szeizmográf kicsit sem érdekli…

Mindenesetre jó, hogy eleven, életerős és hogy egyáltalán gyerek. Ahogyan az is, hogy nevelésem eredményei végtére is nem olyan egyértelműen jelentkeznek. Így kerek – a gyerek. (440)